Saját és barátaim ismeretségi körében is (ami a 25-35 éves életkort jelenti) az erre a korosztályra jellemző rendkívül aktuális problémával szembesülök rendszeresen. „El kellene már költözzek otthonról!”, „Kinőttük a gyerekkel a lakást!”, „Nem akarok panelba költözni!”, „Ide nem mernék gyereket szülni!”, „Nem bírom ezt ilyen rezsi mellett fenntartani!”, „Nincs pénzem kertes házra!”. Ilyen és ehhez hasonló mondatok túl sokszor csapták meg a fülemet. Építészmérnökként pedig pláne túl sokszor. Elkezdtem utánajárni a megoldási lehetőségeknek, mögé nézni a problémáknak.
Mint sejthető az első gond a pénz, ami miatt ezek a problémák fennállnak, de az is kimondható, hogy a sokak által ideális ár/érték arányúnak tartott épületek csak nagyon kis részét képviselik a piacnak. Azért beszélhetünk erről, mert nagy részét az ezer számra megépített, el nem adott, sokszor aránytalanul drága társasházi lakások, vagy a – jól be ugyan nem vált, de olcsóbb – panellakások teszik ki.
Ha megnézzük az építőipar statisztikáit, akkor azok is ezt támasztják alá. Az elmúlt években jelentősen eltolódtak az építkezési tendenciák a társasházépítés irányába. Ez a kiadott építési engedélyek alapján 2000-től kezdve az akkori 1,75 lakás/beruházásról mára 2,25-re nőtt. Emellett kevesebb, mint felére csökkent az egy évben engedélyezett lakóegységek száma, 44 ezerről kb. 20 ezerre. A fentiek párhuzamban vannak a tényleges kivitelezések statisztikájával, ám sokkal árnyaltabb képet mutat. A megvalósult magánépítkezések 20 ezerről 15 ezer alá csökkentek, ezzel szemben az eladásra épített lakások a tíz évvel ezelőtti 3000-ről majdnem 17000-re nőttek. Az olló folyamatosan zárul be, és így tényleg egyre kevesebb esélye van az utca emberének kikerülni az ingatlanpiac tömeggyártását.
Ám az átlagember ha meghallja az építkezés szót, kiveri a víz. Többek ezért vagy a piaci főirányként meghatározott kész házakat választják, melyek költségei talán épp a piaci statisztikák alá mehetnek, ám versenyképességükért a belakás után nagy árakat fizethet a megnyert lakó. Mivel nagy százalékban profit- és legritkábban minőségorientált érdekek mozgatják a kivitelezést, így pont ezek a célok kényszerré alakulva egészségesen túli spórolást és általános minőségromlást idéznek elő a telekválasztástól egészen a burkolómunkákig. Másik nagy vásárló felszívó erő a végtelenségig kidolgozott és mindent behálózó használtingatlan piac. Itt a kisebb pénztárcások bíznak abban, hogy megtalálják új otthonukat egy 5-10-20 akár 50 éves házként megtestesülve. Ezekben az esetekben a lakáskereső nem vehet túl nagy zsákbamacskát, hisz aminek ki kellett derülni az épületről az javarészt ki is derült az évek során. Ám ezen ingatlanok csak nagyon kevés esetben mondhatók korszerűnek, javuk hatalmas rezsivel működik vagy rosszabb esetben egyéb beavatkozásra is szorul. Nem beszélve arról az „új” érzésről, ami ebben az esetben némi kontrasztot kap.
Így mind a használt, mind az új építésű lakóingatlanok vásárlása előtt erősen ajánlott szakember bevonása a döntéshozatalba!
HAJRÁ!!!!!!!